Kalmár László Országos Matematika Verseny

Az 1970-es évek elején, a TIT szervezésében ország szerte, alakultak a Kis Matematikusok Baráti Körei, ahol szakkörök formájában tehetséggondozás folyt általános iskolás, (10-14 éves) tanulókkal.

A tanulóknak országos versenyeket is szerveztek. A szakkörök és a versenyek célja a tehetségek korai felkutatása, gondozása volt. A verseny szakmai irányítója a kezdetektől fogva Reiman István tanár úr, a BMGE tanára, a magyar matematikai diákolimpiai csapat egyik vezetője.

A szakkörök, KMBK-k száma a tagozatos iskolák, 6 és 8 osztályos gimnáziumok megjelenésekor jelentősen csökkent. A versenyek iránt azonban töretlen az érdeklődés. Az elmúlt években több száz tanuló versenyzett matematikából fejér megyében. A legjobb eredményt elérő tanulók sikerrel képviselték megyénket és iskoláikat az országos döntőkön is. A felkészítő tanárok munkáját dicséri, hogy az elmúlt 10 évben mindig volt fejér megyei diák az országos döntőben a legjobb 10 között.

 

Versenyfelhívás a 2012 - 2013-as tanévre

Megyei dőntő

időpontja: 2013. április 6.  (szombat) 10 óra, időtartam 90 perc

           helyszíne: Széna Téri Általános Iskola

                             Székesfehérvár, Széna tér 10.

jelentkezési határidő: 2013. április 4. (csütörtök) 15 óra

nevezési díj: 1 200 Ft/fő

 

A megyei verseny végeredménye


Archivum

Az alábbiakban az elmúlt versenyek dokumentumai tekinthetők meg, úgymint versenykiírások, feladatsorok, megoldások, valamint a megyei forduló eredményei.

 

2001/2 2002/3 2003/4 2004/5 2005/6 2006/7
2007/8 2008/9 2009/10   2011/12  

Válogatás korábbi évek versenyfeladataiból


Kalmár László (1905-1976)

Az informatika oktatása, művelése Szegeden az 1950-es években kezdődött Kalmár László kezdeményezésére. Kalmár László matematikai munkásságának elején, a harmincas évektől, értékes eredményeket ért el a matematika olyan szerteágazó területein, mint az interpoláció elmélete, az analitikus számelmélet, a csoportelmélet, a játékelmélet, a logikai függvénykalkulus döntésproblémája. 1955 körül érdeklődése a matematikai logika gyakorlati alkalmazásai felé fordult. Szemináriumot indított az alapvető kibernetikai fogalmak tisztázására és egy elektromechanikus logikai gép megtervezésére. Tudományos és emberi tekintélyének súlyával elérte, hogy a kibernetikai kutatások hazánkban polgárjogot nyerjenek, és hogy - elsőként az országban Szegeden - meginduljon a felsőfokú informatikai szakemberképzés (programtervező matematikus elnevezéssel).

Kalmár László roppant sokat tett a számítástechnikai alkalmazások elterjesztéséért a legkülönbözőbb területeken a nyelvészettől a biológiai kutatásokig. Már a hatvanas években lyukkártyán rögzítették a Magyar értelmező kéziszótár legfontosabb adatait, amely adatbázis a mai napig is több, ezzel kapcsolatos kutatás és alkalmazás alapja. Ugyancsak a hatvanas években indította el a "Számítástechnikai módszerek alkalmazása a biológiában és orvostudományban" című kollokviumsorozatot, ahol rendszeresen, évenként találkozott a hazánkban ezen a területen dolgozó több száz kutató. A sorozat a mai napig tart. Segítőkészsége, sokoldalú érdeklődése, lényeglátása számos, nem matematikai probléma sikeres megoldását segítette.

Kutatótevékenysége az ötvenes évek közepétől a számítástudomány területe lett. Az addig csupán elmélettel foglalkozó matematikusnak az első impulzust egy 1955-ös drezdai konferencia adta, ami a korszerű számítógépekkel kapcsolatos kérdésekről szólt. Azonnal látta a téma rendkívüli jelentőségét, és hazatérte után hozzálátott a munkához. Első törekvéseit, a számítástechnikát felesleges, káros tudománynak tartó politikai irányvonal többször próbálta leállítani, sikertelenül.

1956 áprilisában elindította kibernetikai szemináriumát; mérnökök és matematikusok vettek részt rajta. A szeminárium induló témájaként a matematikai logika műszaki és egyéb alkalmazásainak megismerését tűzte ki célul. Úgy gondolta, a matematikai logika csak közvetve, áttételekkel válik a gyakorlatban, a mindennapi életben is alkalmazhatóvá. A logika matematikai alkalmazhatósága már korábban is ismert volt, mert segítségével szilárdabban megalapozott elméleteket lehetett alkotni. A következőkben ez a fajta matematika hatott az elméleti fizikára, a kísérleti fizikára, a műszaki tudományokra és ezen keresztül egyre inkább alkalmazható lett gyakorlati problémák megoldására is. Ez a felfogás sokáig hatott az egyetemi képzésre, a tantervek felépítésében és az egyes tantárgyak tematikájában. Később a szemináriumon egy kis elektronikus számítógép megépítésének gondolata vetődött fel. Ez az akkori körülmények és feltételek mellett reménytelenül bonyolult vállalkozásnak bizonyult, így inkább egy egyszerűbb feladat, a logikai gép megépítésébe kezdtek. A végső terv olyan digitális (logikai) gép megépítése lett, amely kétértékű logikai változókból a logikai alapműveletekkel felépített kifejezéssel (formulával) meg tudja állapítani, hogy a változók mely értékeloszlásánál lesz a kifejezés értéke igaz, illetve hamis. Már a tervezés alatt kiderült, hogy a logikai géppel a gyakorlati nehézségek is megoldhatók, például áramköröket lehet tesztelni. A gép elkészítését több tényező, elsősorban az alkatrészek beszerzése hátráltatta, így csak 1958 májusában tudták bemutatni. Megjegyzendő, hogy a Kalmár-féle logikai gép tisztán huzalos megoldású volt, és számos elmés és elegáns ötletet alkalmazott, amelyek elsősorban a célszerű, hatékony megvalósításban öltöttek testet.

Az ötvenes évek végére egyértelművé vált, hogy a digitális számítógépek használata az akkoriban alkalmazott programozási módszerekbe ütközik. Ebben az időszakban a programozási nyelvek még kevéssé terjedtek el, a programokat elsősorban a gép által közvetlenül végrehajtható, úgynevezett gépi kódú formában vagy az ahhoz közeli assembly nyelveken kellett elkészíteni. Mindezen nehézségek megfogalmazását a gépek működéséhez közeli módon engedték meg csupán, ami viszont távol állt a szokásos, matematikai leírásoktól. A két eljárás közötti távolság megszüntetése (ami egyébként a számítógépek programozásának legnagyobb részét adta ki) rendkívül időigényes, speciális ismereteket igénylő eljárás volt. Egyszerűsítésére világszerte programozási nyelvek kifejlesztésébe fogtak, amelyek alkalmazásához az adott nyelveket az egyes gépek nyelvére lefordító fordítóprogramokat kellett készíteni. Így lehetett a programozást automatizálni, a feladatokat a gép nyelvén egyszerűbben megfogalmazni. A programozási feladatokat másik módszerrel úgy lehetett csökkenteni, hogy a gép belső nyelvét közelítsék a szokásos feladatmegfogalmazási leírásokhoz, vagyis az utasításkészlet eleve olyan legyen, hogy a gép közvetlenül értse, és végre tudja hajtani az elvégzendő számításokat leíró formulákat. Egymástól függetlenül F. L. Bauer és K. Samuelson Münchenben és Mainzban, W. Kammerer Berlinben és Kalmár László Szegeden kezdtek el foglalkozni az úgynevezett formulavezérlésű számítógép tervével. Később csatlakozott a témához A. M. Gluskov Kijevben, valamint W. Pawlak Varsóban. Gluskov munkatársai többször jártak Szegeden. Érdekes, hogy a gép egységeinek elnevezésére Kalmár László segített orosz elnevezéseket találni.

Kalmár László tervét először Varsóban adta elő 1958-ban. Sajnálatos, hogy a formulavezérlésű számítógépet nem sikerült itthon megépíteni. Egy változata együttműködés keretében elkészült Kijevben. 1973-ban ugyan újabb lendületet vett a formulavezérlésű számítógép ügye, 1975-re elkészült a kivitelezési terv, de Kalmár László halála után abbamaradt a megépítése.

Kalmár Lászlót a Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben levelező, 1961-ben rendes tagjává választotta. Munkássága elismeréséül 1950-ben Kossuth-díjjal, 1975-ben Állami Díjjal tüntették ki. Alapító főszerkesztője a máig egyetlen, nemzetközileg jegyzett magyar számítástudományi folyóiratnak, a JATE informatikai tanszékcsoportja kiadásában megjelenő Acta Cyberneticának.

Kalmár Lászlónak elévülhetetlen érdemei vannak a felsőfokú informatikai szakemberképzés beindításában. Az egyszakos tanárképzés megszüntetésekor elérte, hogy a minisztérium engedélyezze: a harmadéves tanárjelöltek 5 százaléka az egyik szak elhagyásával a megmaradt tantárgy egy speciális területén elmélyültebb tanulmányokat folytathasson. Így 1957 őszén három hallgatóval elindult az alkalmazó-matematikus képzés, elsőként az országban.

Fontos dátum 1967, ekkor jött létre a Bolyai Intézeten belül a számítástudományi tanszék Kalmár László vezetésével, valamint az MTA Matematikai Logikai és Automataelméleti Tanszéki Kutatócsoport. Kalmár László nyugállományba vonulásakor 1975-ben a tanszék vezetője Gécseg Ferenc lett.

Posztumusz kitüntetés


Az amerikai IEEE Computer Society a Computer Pioneer Award postumus kitüntetésben részesítette a hazai számítástechnika két kiválóságát: Kalmár László egykori akadémikust, a szegedi József Attila Tudományegyetem; valamint Kozma László akadémikust, a Budapesti Műszaki Egyetem volt professzorait.
 

A világ legnagyobb számítástechnikai szervezete, Az IEEE Computer Society a kitüntetést a Neumann János Számítógéptudományi Társaság javaslatára adományozta a hazai számítástechnika két neves egyéniségének. A díjat az IEEE képviselője az 1997. december 4.-én, ünnepélyes keretek között adta át a kitüntetettek hozzátartozóinak.

A díjnak, amelyet az IEEE Computer Society 1981-ben alapított, két fokozata van. A Computer Pioneer Charter és a Computer Pioneer Award. Az előbbit 1981 és 1997 között harminc, az utóbbit 55 -szinte kivétel nélkül- nyugati országokban tevékenykedő tudósoknak és szakembereknek adományozták. A díj odaítélésének feltétele, hogy a díjazott olyan maradandó számítástechnikai alkotást hozzon létre, amely 15 év távlatából is kiállja az idő próbáját.

Az amerikai Computer Society fennállásának 50. évfordulóján, 1996-ban határozták el, hogy a Közép- és Kelet-Európai országok számítástechnikai úttörői is megkaphatják ezt a díjat. Az IEEE előírta, hogy a határozatot az egyes országok csak 1997. szeptember 1-e után hozhatják nyilvánosságra.